2012. február 19., vasárnap

Exkluzív interjú Dr. Denis Cleverman nyelvészprofesszorral a búgó kövek rejtélyéről - TAMANA

Exkluzív interjú Dr. Denis Cleverman nyelvészprofesszorral a búgó kövek rejtélyéről

Valószínűleg mindannyian emlékeznek arra a négy évvel ezelőtti eseménysorozatra, ami felbolygatta az egész világot. Sokan egy világméretű átverésnek hitték, de mára már egyértelművé vált, hogy az egész eddigi történelmünket át kell értékelnünk az új információk függvényében.
Négy évvel ezelőtt, december 21-én, mintegy varázsütésre, addig jelentéktelennek tűnő kőzettörmelékek kezdtek el a látható tartományon kívüli és belüli elektromágneses jeleket kibocsátani, amihez búgó hang társult.  Mind az öt kontinensen egyszerre észlelték az eseményt, sőt még a sarkokon is találtak utólag ilyen köveket.
– Professzor úr! Ön azt nyilatkozta annak idején, hogy az emberiség valaha volt legügyesebb tréfájával állunk szemben, ma viszont az egyik legelhivatottabb követője az új elméletnek. Mi változtatta így meg a nézeteit?
– A tények. Természetesen a tények. Nem érzek szégyent akkori tévedésem miatt, hisz 2012. december 21-éről rengeteg legenda, jóslat és megszámlálhatatlan idétlen vicc kelt szárnyra. Az ember nem lehet naív az információ világában, különben a média irányítaná a tudatát. Így magam néztem utánna a kövek körüli felhajtásnak. Mondanom sem kell, azóta sem ocsúdtam fel az ámulattól, amit az első lelet keltett bennem.
– Mivel magyarázza, hogy a Föld minden táján egyszerre ”léptek műkodésbe” a búgó kövek?
– Erre a fizikusok kielégítőbb választ tudnának adni. Úgy magyarázzák, hogy egy többé-kevésbé természetes időzítőről van szó. A kövek három rétegből tevődnek össze. A legbelső réteg egy eddig ismeretlen anyagból épül fel, aminek különleges tulajdonságai vannak. Egy bizonyos idő elteltével sugározni kezd, de ez a sugárzás az élő szervezetekre egyáltalán nem káros. A felszabadult energia hirtelen elkezd lebomlani, és elektromágneses sugárzás, többek között fény formájában távozik. A hanghatás a második rétegnek köszönhető. A belsejében lejátszódó folyamat felmelegíti, de a hőtágulásra nincs lehetősége a harmadik, külső burok miatt, így a belső szerkezet átrendeződésével próbálja a kapott energiát elhasználni. Ez a folyamat hanghatással jár, melynek frekvenciája pont megfelel ahhoz, hogy a külső burok berezonáljon és megrepedezzen. Ezt követően az összetöredezett héj magától leválik.
– Ha jól értem, ennek köszönhetően váltak láthatóvá a rajzok, ami tulajdonképpen a beszélgetésünk témája. Ön szerint mégis mi célt szolgáltak ezek a képek?
– Meggyőződésem, hogy az összes követ összegyűjtve egy teljes szótárat kapunk.
– Szótár? Mégis milyen nyelvek között?
– Ez egy gigantikus értelmező szótár, ami a szavakat általunk jól ismert alakzatokkal hivatott megmagyarázni, de hogy erről beszélhessünk, le kell írnunk, hogy néznek ki ezek a szókövek.  Mint azt ön is mondta a külső réteg alatt különleges rajzokat találtunk, melyek mindegyikéhez tartozik egy írott szó. Természetesen nem latin írásjelekkel, de betűkkel. Amint az kiderült egy 34 hangból álló fonetikus nyelven íródott.
– Ez azt jelenti, hogy akár ki is ejthetjük ezeket a szavakat az eredeti hangzásukkal?
– Nem. Nem tudhatjuk, hogy az a bizonyos karakter milyen hangot takar, csak találgathatunk. Azért, hogy könnyebb legyen dolgoznunk velük, általunk használt hangokat rendeltünk a jelekhez. A kiejtés viszont minket csak másodlagosan érdekelt. Az elsődleges célunk az volt, hogy megfejtsük a központi táblán talált szöveget.
– Ha jól tudom a Stonhengenél talált kőtábláról van szó.
– Igen. Ez a kőtábla alkotó eleme a Stonhengenek.
– Ez azt jelenti, hogy egy eddig ismeretlen civilizáció építette a Britt szigetek legősibb műemlékét?
– Szó sincs erről, feltételezéseink szerint az ottani lakosság rátalált erre a kőtömbre, és felhasználta az építkezéséhez.
– Mennyi időbe telt, amíg sikerült teljesen lefordítani a szöveget?
– Az előzetes változatok szűk fél éven belül készültek el, ezek egyeztetése volt a nagyobb feladat. A világ közel 200 különböző intézetében folyt a munka, hasonló, de nem azonos eredménnyel. A legtöbb eltérést az elvont szavak okozták, mivel azokat nem ábrázolták világosan a szókövek. Így például az „ember” szó jelenthet értelemmel rendelkező lényt, vagy utalhat egyszerűen az emberi fajra, mint emlős állatra. Közel három évbe telt, míg sikerült egy elfogadható változatot összeállítani. Mivel az ősi nyelvnek a nyelvtana és szórendje nehézkes, a ma embere számára megalkottunk egy közérthetőbb változatot, amit a nyílvánosság számára ajánlunk.
– Mégis milyen idősek a leletek?
–Több mint 250000 évesek.
– Hiszen az lehetetlen! Akkor még nem is éltek emberek!
– A kőbe vésett üzenet mindent megmagyaráz.
Ez volt a beszélgetésünk végszava, amit egy magabiztos mosoly kísért a professzor részéről. Amint elolvastam az említett fordítást, átértékelődött bennem mindem, amit az emberiség eredetéről hinni véltem. Így szól a szöveg:
„Ha ezt te most olvasod, az azt jelenti, hogy sikerrel járt a küldetés. Én nem vagyok ember, mégis inkább ember vagyok nálad.  A te történeted a Földön velem kezdődött. Ne imádj, ne tisztelj, nem vagyok istenség. Én tanító vagyok. Egy másik faj szülötte.
Az én fajom sokáig uralta a Földet. Sokban különbözünk tőled. Nagy, gazdag civilizációnk volt, de telhetetlenek lettünk. Volt egy növény, ami elengedhetetlen volt az életben maradásunkhoz. Mikor túl sokat fogyasztottunk belőle a természet már nem volt képes kielégíteni a hatalmas igényünket. A növény hiányában nagyon kevesen maradtunk életben. Tudtuk, hogy fajunk néhány generáció múlva végleg elpusztul. Ekkor vette kezdetét a küldetés.
Az értelmet tovább kellett adnunk! Mi előtt biológiai vázunk ideje végleg lejárt volna, keresnünk kellett egy másik fajt, aki fogékony az értelemre. Az értelem számunkra mindennél fontosabb volt, túl kellett élnie minket! Így választottunk ki téged, az embert. Tanítani kezdtünk arra, hogy fordítsd a környezeted az előnyödre. Fajodból kiválogattuk a legerősebbeket, feltételezve, hogy ők életben maradnak, és utódokat nemzenek majd. Őket tanítottuk, hogy majd továbbadják a gondolkodás képességét fajtársaiknak.
Kétesélyes volt a feladat. Bár gyorsan fejlődő faj voltál, mégis túl korai volt még számodra a tanulás. Egyes egyedek meglepően fogékonyak voltak, már saját ötletük is született, míg mások agresszívvá váltak, ha gondolkodást serkentő feladatok elé állítottuk őket. Sajnos a folyamatot csak elindítani volt időnk, felügyelni, irányítani és ellenőrizni már nem. Az értelem viszont olyan, mint egy mag. Ha megfogant, akkor megállíthatatlanul növekedni kezd. Ezt szem előtt tarva bíztunk küldetésünk sikerességében.
Ezt az üzenetet azért hagytuk hátra, hogy ha eljön az ideje, magyarázatot lelj arra, hogy honnan származol. Számításaink szerint mostanra már el kellett érned azt a fejlődési szintet, hogy megértsd az írást. Ha mégsem, akkor kudarcot vallottunk, és ez a tábla nem más, mint magányos hírnöke az egykori értelemnek.
Ki ezt most olvasod: legyél okosabb nálunk, és ne pusztítsd el azt, ami éltet!”

2012. február 16., csütörtök

101.Fabula: Az oroszlán és a szamár - Soós Edina


101.Fabula: Az oroszlán és a szamár

            Egy oroszlán és egy szamár örök barátságot kötött. Azt ígérték egymásnak, hogy minden körülmények között segítik egymást , és soha nem tesznek kárt a másikban. Együtt vándoroltak és letelepedtek egy puszta, kihalt helyen, hogy ott nyugalmat találjanak.
            Egyszer kínzó éhség uralkodott el az oroszlánon. Teste elgyengült, elméje homályos lett. Bódultan bicegve bandukolt bizakodva. Sehol egy ártatlan állatka vagy egy falat hús. A szamár viszont boldogan tért vissza megszokott legelőhelyéről, elégedett mosolya kétségbe ejtette az oroszlánt. Ugyanis az oroszlán megrémült a tudattól, hogyha ő nem jut ételhez, bizony meghal és a szamár tovább élheti jelentéktelen, boldog életét. Emiatt az oroszlán rávetette magát a szamárra és jóízűen elfogyasztotta azt.
Értelme:
            A fabula rávilágít az ember önző és kegyetlen magatartására. Nem törődik a másik ember érzelmeivel, illetve érdekeivel. Számára egyedül csak ő létezik a világon. Ha az élet csapással sújt le rá, félreteszi erkölcsét, bölcsességét és emberségességét. Lelkiismeretfurdalás nélkül képes tönkretenni társát, csak azért, hogy érdemeit megtartsa. Hátat fordít akár családjának és barátainak is. Elfelejti mindazt a jót, amit másoktól kapott, és hálátlan módon meg sem köszöni azoknak. Egoista, szívtelen és határokat nem ismerő ember az ilyen.
            Az efajta ember kialakít egy számára ideális világot, melynek ő a vezetője és középpontja. Ugyanis embertársai csak kellékek, segédeszközök, amelyek által megvalósítjatja céljait. Igen, sajnos valóban létezik ilyen ember... Óvakodnunk kell tőle és nem engedhetjük őt a bizalmunkba férkőzni. Azonban nem tekinthetjük ellenségünknek, emiatt nem is gyűlölhetjük őt. Mert ezáltal hozzá hasonlóvá válnánk. Figyeljük a fabula üzenetét: válogassuk meg barátainkat, és ha szükséges, tegyük próbára őket. Ki kell ismernünk azt, akivel bármilyen kapcsolatot létesítünk – lehet ez baráti, szerelmi, üzleti vagy munkahelyi. De vigyázat! Fennáll a veszély, hogy vakon megbízunk valakiben, mert „azt hisszük”, ő mindezt kiérdemelte. De ahogy a mondás tartja: “Csendes víz partot mos”. Ne legyünk tehát naívak és túl jószívűek, mert ezt könnyen kihasználhatják. Legyünk magabiztosak, körültekintőek és elővigyázatosak, hogy soha ne essünk bele az oroszlán csapdájába.

2012. február 2., csütörtök

A csoda - Soós Edina

A csoda
 
    Lehetséges-e szavakba önteni egy rózsa születésének folyamatát anélkül, hogy az emberben eluralkodjék a csodálat és a gyönyörködés? Határozottan nem! Nemcsak a virágszerető ember mondja ezt, vagy a művészlélek, aki a virágban is a művészetet és a felbecsülhetetlen esztétikai szépséget látja. Nem, ez hazugság lenne. Azonban mégis akadnak olyanok, akik nem tudják mindezt értékelni. Szomorú. Sőt siralmas. Hogy miért? Hiszen sokak szerint „csak” egy virág. Dehogy! Az emberek túl felszínesen gondolkodnak, mellőzve az apró szépségeket és örömöket. Emiatt valóban boldogtalanok. Ezért vettem a bátorságot, és leírtam egy rózsa „életútját” azok számára, akik elidegenedtek a lelkesedés, értékelés és csodálat érzelmeitől.
    Rózsának születni és növekedni annyit jelent: csoda. E kicsiny virág tökéletessége és törékenysége elhiteti velünk, hogy a rózsa valóban égi tünemény. Aprócska gyökérkéje kapaszkodik a földbe, mely életet ad és táplálja őt. Száracskája harciasan kitör a felszínre, hátrahagyva a fojtogató sötétséget és megfürödve a ragyogoó napfényben. Az eső lágy cseppjei simogatják és bátorítják őt további növekedésében. Lélegzetelállító! Mi lehet ez? Levélkék, melyek ügyesen követik a szél ritmusát. Ekkor szinte hallani lehet a rózsa lélegzetvételét, mely a piciny, zöld tánctalpak által valósul meg. A természet türelmetlen... Minden élőlény e fennkölt szépség kiteljesedését várja, hogy kifejezze iránta tiszteletét és szerelmét. A gyámoltalan rózsa gyönyörű nagy bimbócskái hasadoznak, a harmatcseppes szirmok illatoznak, és íme, megszületett a kecses virág, mint a tenger habjaiból Aphrodité. Csábító gyönyörűsége és égbe emelkedő tartása elkápráztat mindent, ami él. Határtalan bájával uralkodik minden emberi szív felett: felvidítja a szomorkodót, mámorba ejti a szerelmest, lelkesíti az alkotót, gyászolja a halottat. Nélkülözhetetlen.
    A rózsa valóban betölti az emberi élet egy részletkéjét, társként szolgálva minden esemény és érzelem mellett. Tanulja meg az, aki eddig még nem tudta, hogy a rózsa érzelmeink éltető ereje, mely szimbólum egy örökkévalóságon át elismerést, szeretetet és csodálatot érdemel. Engedjük, hogy uralkodjon felettünk.