2012. január 31., kedd

Édes Jézus légy vendégünk… - Mátyás Csongor

Édes Jézus légy vendégünk…
40 perces darab egy felvonásban
Írta és rendezte, Mátyás Csongor, a 11. Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozójára, 2011-ben, előadta a Kakasos Ifi.

Minden szereplő bent van lehajtott fejjel, csendben, mindenki a helyén.

1. jelenet:

Mesélő:
- A család: Apai nagyszülők, szülők és négy gyerek. Egy nagy család. Az ikrek még csak nemrég járnak iskolába, a másik két gyerek már nagy, a lány nemsokára érettségizik, a fiú pedig már egyetemista.
- Az apuka: (felemeli a fejét) szakmája cipész, (felvesz egy cipőt a kezébe, nézegeti, aztán eldobja) de a szakmájában nem kapott munkát, (felveszi az újságot, mintha munkát keresne, aztán meghúzza a vállát, hogy ez van, nincs mit tenni) így portásként dolgozik. (büszkén néz, és mozgatja a szemöldökét) A kimerítő munka után  (tölt magának bort az asztalról, megissza, majd elalszik) általában már ittasan érkezik haza (hirtelen felébred, csuklik egyet, részeg pofát vág, majd fejét lekoppantja az asztalra és tovább alszik).
- Az anyuka: (felemeli a fejét) varrónő (úgy csinál, mintha varrna), de egy üzletben dolgozik, mint elárusítónő és mindenes (a kezével pakolja az árut jobbról balra, mintha a kasszánál lenne, és közben beep hangot ad ki), varrni munka után, otthon szokott, ismerősöknek. (megint úgy csinál, mintha varrna, aztán kicsit sunyin mosolyog, és aztán felvesz az asztalról egy papírpénzköteget, amit eltesz, és kacsint egyet) Sokat hajt, de nem értékeli senki (sóhajt egyet, és szomorúan, beletörődően visszafekszik).
- A nagymama: (felemeli a fejét) beteg (bevesz egy gyógyszert az asztalról, iszik rá vizet). Nagyon sok problémája van (bevesz még néhány gyógyszert és mikor iszik rá vizet, egy nagyot nyel), de azért még otthon képes ezt-azt elvégezni (feláll és ezt azt elpakol az asztalon), viszont nagyon nehezen mozog (hirtelen beleáll a fájás a hátába, és miközben úgy csinál, mint akinek fáj, visszaül). Mindenbe és mindenkibe beleköt (az ujjával mutogat, fenyeget, hogy ejnye benye). Nem nagyon foglalkozik vele senki. (sóhajt, és visszafekszik szomorúan)
- A nagypapa: (horkant egyet – kettőt és felébred) egész nap a sportot, a politikát nézi a tévében, (a távirányítóval babrál, nyomogatja a gombokat) és fogadni is szokott. (mosolyogva elővesz egy köteg pénzt a zsebéből, leteszi az asztalra, vagy valahova, és kacsint egyet, dörzsölgeti a kezét, mint aki várja a nyereményt) Általában eljátssza a nyugdíját, (meglepődik, aztán pedig legyint egyet) és mindenkinél, mindent, mindig, minden körülmények között jobban tud. (közben az ujjával mutogat helyeselve, minden m betűs szónál, esetleg veri a mellét, majd visszaalszik)
- A fiú: (felemeli a fejét, kitörli a csipát a szeméből) egyetemista, (büszkén bólogat, magára mutogat, esetleg az izmait fitogtatja) de nem azért jár az egyetemre, hogy tanuljon, (magában kacag, mint aki nagyon viccesnek tartja azokat, akik tanulni járnak az egyetemre, hátradől a székben, és hintázik rajta) hanem mert a szülei küldték. (vállat von és bólogat) Nem igazán tanul semmit, (a kezével mutatja, hogy egy kicsi kicsit csak) ezért nemsokára átkerül fizetéses helyre, (hirtelen megijed, a székben összekapja magát, s inti a közönség felé, hogy hallgassanak, a mutatóujját a szája elé téve) amiről otthon természetesen nem tudnak. (megnyugodva végighúzza a kezét a homlokán, mint aki megúszta a dolgot, és aztán visszafekszik ő is)
- A lány: (felemeli a fejét, gyorsan pislog egy párat egymás után) érettségihez közeledik, (büszkén forgolódik a székben, pózol) csak annyit tanul, hogy mindenből átmenjen, (legyint egyet a kezével) amúgy a szépítkezés, (megigazítja a frizuráját, ez az) a bulik (riszálja kicsit magát, a széken, vagy fel is állhat) és főleg a pasik érdeklik. (elővesz egy képet és szerelmesen nézegeti, a szívéhez nyúl, küld neki egy puszit, a képet a szívére teszi, aztán visszafekszik)
- Az ikrek: (felemelik a fejüket, és felállnak) a két legkisebb gyermek, (egymás mellé állnak és méregetik, hogy melyikük kisebb, mindketten kihúzzák magukat, a kisebbik még lábujjhegyre is áll) egy ideig az anyai nagyszülőknél nevelkedtek egy kisebb faluban, Barackfalván, ott kezdtek el templomba járni, a nagyszüleiktől tanultak meg imádkozni, (előre jönnek szöveg közben, és letérdelnek/ülnek imádkozni) és elég sokat segítettek a ház körül, majd felkerültek a városba a szülőkhöz.
A családban mindenki elmegy a templomba ünnepekkor, (a család tagjai felállnak és mindenki elindul az ikrek felé) és ezért vallásosnak tartják magukat. (bólogatnak) Nem zavarja őket, hogy a gyerekek rendszeresen járnak templomba, örülni viszont csak az anyuka örül neki, (az anyuka odamegy az ikrekhez, és megsimogatja őket, akik még mindig imádkoznak) a többieket hidegen hagyja. (legyintenek egyet és kimennek a színpadról, illetve mindenki a helyére, az anyuka is)
Az ikrek mégis rendszeresen imádkoznak a családért.

Ikrek:    Ámen (aztán felállnak ők is és kimennek a színpadról)

(A szülők készülődnek a munkába és közben veszekednek)

Apa:     Ki itta meg már megint a boromat? Az este még félig volt az üveg! Te dugtad el mi? Mi van? Sajnálod? Az, az én borom, világos? Add ide! Az én házamban azt csinálok, amit akarok! Itt én vagyok az úr a háznál! Megértetted!?
Anya:    Megint innál mi? Hát persze, egész nap azt csinálod! Velünk nem törődsz, velem nem foglalkozol egyáltalán! Én a feleséged vagyok, ha elfelejtetted volna, mi pedig a családod! Eliszod az egész fizetésed, pedig megígérted, hogy abbahagyod, és gyűjtünk egy nagyobb lakásra, hogy ne kelljen a szüleiddel élnünk.
Apa:    Mi a bajod a szüleimmel? Ha valami nem tetszik, beszéld meg velük, ne nekem rinyálj itt. Na add már ide a bort, amíg szépen mondom! Vagy megyek és veszek másikat, azt akarod? Hogy költsem a pénzt? Így akarsz spórolni? Minek neked új lakás egyébként is, nem jó itt neked?
Anya:    Nem, nem jó! Mert alig férünk el. Egyébként kérdezd meg az ismerőseid, hogy hányan élnek negyven éves fejjel a szüleiknél?! Ha a kutyák közt élnénk, neked az is jó volna, csak legyen elég pia, és ne kelljen dolgozni. Mikor keresel rendes munkát?
Apa:    Már megint ezzel jössz? Nem unod még? Te se dolgozol a szakmádban, akkor meg miért papolsz nekem itt? Krízis van ember, értsd már meg!
Anya:    Te értsd meg végre! Nincs pénzünk. Ezért le kell szokjál a piáról,  meg a cigarettáról is, a havi pénz fele ezekre megy el, meg az apád fogadásaira.
Apa:    Aha! Szóval ide dugtad el, tudtam én, hogy még kell legyen. Látod, megmondtam, emlékszem rá, tehát nem voltam részeg, szóval hagyjál végre békén ezzel.
Anya:    Persze, nem voltál részeg, csak azt nem tudtad, hogy hova tetted el a borodat. Mert nem én, hanem te dugtad el előlem az éjjel, mert féltél, hogy elveszem.
Apa:    Persze, persze. Na mentem dolgozni.
(becsapja maga után az ajtót)
Anya:    Ez az ember már nem szeret engem, már rég nem. Még a gyerekek sem érdeklik. Bezzeg, amikor udvarolt, minden másképp volt, ha akkor tudtam volna. Hol rontottam el?
(Az apa a háttérből énekli, a Nem tudom az életemet, hol rontottam így el, című nótát)
(Az anya is még pakol ezt azt, aztán veszi a táskáját, és elmegy dolgozni)


2. jelenet:

Ikrek:    Édes Istenem. Köszönöm neked, hogy a mai napot is megérhettük, köszönöm, hogy vigyáztál a családunkra, és hogy velünk voltál az éjszaka. Kérlek Uram, segíts meg minket ma is, és vigyázz a családunkra, és add, hogy legyen béke itthon, és szeressük egymást, legyünk boldogok. Tudom, hogy ez egy nagy kérés, de az Úr Jézus nevében kérlek, aki annyi csodát vitt véghez, hallgasd meg a kérésemet, tegyél csodát velünk. Ámen.
Mesélő:    Az anyuka és az apuka már elment dolgozni, mikor a gyerekek felkelnek.

(Iker1 csomagol kettejüknek uzsonnát, amíg Iker2 a nagymamának segít kimenni a WC-re)

Iker2:    Jó reggelt nagymama
Nagymama:    Óóóóó, már megint itt hagyott engem mindenki. Senki nem akar segíteni rajtam. Jaaaj, mindenem fáj, ide vagyok kötve ehhez a székhez, még a WC-re se tudok kimenni egyedül ilyen korán.
Iker2:    Nem baj nagymama, majd én segítek, egy perc és jövök is, csak leviszem az iskolástáskákat a konyhába.
Nagymama:    Hát ez a gyerek! Azt mondta segít, aztán elment. Ezek a mai gyerekek, bezzeg az én időmben, ha nem segítettem volna, a drága jó édesapám, letörte volna a két kezemet.
Iker2:    Na itt vagyok nagymama, tessék jönni, segítek.
Nagymama:    Végre itt vagy, már elég sürgős. Jaj.
(Kimennek a WC-re)
Lány:    Nincs kávé? Megint anélkül maradok. A sminkem is pocsék, de ezt muszáj megcsináljam, lent vár a pasim, legfeljebb kések egy kicsit. Úgyis csak torna lesz az első. Szerencsére fel vagyok mentve.
Iker1:    Kérlek, elmosogatnál? El kell készítsem az uzsonnánkat.
Lány:    Hogyne, mi vagyok én, a szolgád? Csináld meg te! (kis szünet után) Asszem csak iszok egy kávét az úton. (WC hang, Iker2 és a nagymama helyre mennek), Kell egy kis energia, nagyon nehéz napom lesz. Torna, zene, rajz, oszi és még vallásóra is. Hova tettem a rimmelem?
Ikrek:    (Felveszik a táskájukat, és várnak az ajtóban a lányra, nézegetik az órájukat)
Lány:    Mit álltok ott? El fogtok késni! Majd megyek én is, csak még van egy kis dolgom. (az ikrek elmennek a lány nélkül, a lány egy kicsit még sminkel, aztán hamar felkapja a táskáját és kiszalad). Jövök már szívem!

3. Jelenet.


Mesélő:    A fiú még alszik, kihagyja az első kurzust, és majd csak 9 körül kel fel, szépen nyugodtan megreggelizik.
Fiú:    Pfff… Jaaaj, kéne egyek valamit, és nincs egy tiszta tányér se, micsoda disznóól. Bezzeg, ha én csinálom, akkor mindenki fel van háborodva. Mindenki csak megy, én kell mindent megcsináljak. Inkább eszek egy szendvicset, most nincs kedvem mosogatni, legalább nem koszolok több tányért.  (eszik egy szendvicset)
Nagymama:    Fiú (neve), ha már úgyse mész egyetemre, szokás szerint, akkor legalább szedd össze ezt a konyhát egy kicsit. Kezdhetnéd mondjuk a mosogatással, aztán segíthetsz nekem a főzésben, mert megint fáj a derekam, és görcsöl a kezem, azt hiszem kijött a reumám is, jaj, jaj.
Fiú:    Jól van, jól van, de ki mondta, hogy nem megyek egyetemre? Csak hát korgó gyomorral nem lehet tanulni ugyebár. Sajnálom, de nekem nincs időm most ilyesmikre, és én amúgy se piszkoltam semmit, a többiek voltak, szóval ne kend rám. Na én léptem is, csá mama.
Nagymama:    Várj egy kicsit! (a fiú már nem hallja) Hiszen nincs több kenyér, kell vásárolni. Anélkül nem tudunk ebédelni, túl zsíros lesz az a hús. Hihetetlen, minden nekem kell eszembe jusson? De jó az öreg a háznál. (nagymama előveszi a mobiltelefonját, felhívja a fiút) Halló, halló, te vagy az Fiú (neve)? Nem ő az, valami hang magyaráz valamit. Megyek, megkérdezem azt a lókötőt. Nekem nem veszi fel.
Fiú:    (a háttérben) Hát öcsém, még el se jöttem, már keresnek. Ehhez nekem most nincs idegem. Bocsi mama, de ki kell nyomjalak. (pár másodperccel később) Halló, csövi. Hallod? Le kellett lépjek otthonról, van kedved inni egy sört valahol? Gyere már, nincs mit csináljak, gáz volt otthon, meg minden. Na akkor ott, ezt megdumáltuk. Csá.

4. jelenet

Nagymama:    Te öreg, mi van ezzel a telefonnal? Hívom Fiú (neve), és nem válaszol.
Nagypapa:    Most passzolj, ott van a másik üresen, ne bénázz már! Hagyjál most, nem érek rá, ez fontos meccs.
Nagymama:    Fel kell hívjam az unokám, hogy vegyen kenyeret az ebédhez. Enni te is akarsz gondolom, szóval segíts! Most!
Nagypapa:    Ez az, ez az, rúgd be, rúgd be! De ne mellé! Te kétballábas! Na mondjad gyorsan, mi van?
Nagymama:    Az van, hogy kell kenyér, úgyhogy hívd fel az unokád, és mondd meg neki, hogy vegyen kenyeret, mikor hazajön, mert kell az ebédhez.
Nagypapa:    Jó, jó, majd felhívom, ha vége van ennek, úgyis mindjárt nyerek. Vigyázz te, nem látod, hogy ott a másik! Ilyen nincs, te melyik bolygón élsz? Hova rúgod azt a labdát, azt hiszed, hogy a másik tud repülni?
Nagymama:    Azután meg gyere, és segíts nekem takarítani, mert mindent itt hagytak a nyakamon. (közben a nagymama kimegy a nagypapa szobájából) Na azt megnézem, amikor te nyerni fogsz. Szerencsétlen vénember. Csak a baj van veled is, mint a többiekkel itthon. Bezzeg mikor fiatalok voltunk… Mindent én kell csináljak.

5. jelenet

Nagymama
:    Hogy eltelt az idő a mosogatással, jobb lesz elkezdeni az ebédet, mert ha a menyem csinálja, akkor vagy túl sós lesz, vagy ízetlen. Nem tudom, hogy nem tanulta meg ennyi év házasság után. Bezzeg az én drága jó édesanyám nem engedett volna így férjhez.
Anya:    Hagyja csak mama, én majd fojtatom innen.
Nagymama:    De nehogy elsózd, mint a múltkor, és ne főzd szét a tésztáját. Nem vettél kenyeret véletlenül? Persze, hogy nem, hiszen csak úgy magadtól nem szoktál. Úgy látom ez a Fiú (neve) nem jön már.
Anya:    Nincs kenyér? Elfogyott mind? Nem vett senki? Fiú (neve) hol van?
Nagymama:    Egyetemen, állítólag. Mondtam az öregnek, hogy szóljon neki, mert nekem nem reagál a telefonra.
Anya:    Na akkor jól van, vesz amikor hazajön, olyan sokáig úgyse marad, nem szokott, csak tudnám mégis mikor tanulja azt a sok mindent, kész zseni az a gyerek. Tessék megkérdezni a tatát, hogy mikor jön Fiú (neve), nehogy mégis kenyér nélkül maradjunk.
Nagymama:    (átcammog a nagypapához, közben az anyuka kavargatja az ebédet) Te öreg, kelj már fel.
Nagypapa:    (horkol amikor bemegy a nagymama, horkant egy amikor a nagymama meglökdösi, és hirtelen felébred) Mi az? Mi történt? Ki nyert? Nyertünk?
Nagymama:    Erősen csodálkoznék. Nem azért jöttem. Mit mondott az unokád, mikor hozza a kenyeret?
Nagypapa:    Kicsoda? Mit csinál? Honnan tudjam? Nem is láttam még ma. Hagyjál engem, meg kell nézzem mi lett az eredmény.
Nagymama:    Hogy hogy kicsoda? Azt mondtad felhívod, mikor vége a meccsnek.
Nagypapa:    Én ilyet nem mondtam. Amúgy is nemrég lett vége a meccsnek, szóval hagyjál.
Nagymama:    Te szenilis vénember. Hol volt az eszem, mikor rád akartam bízni akármit is. Mi juthatott eszembe? Hiszen te még a WC-re se mész ki ha nem mutatják a reklámban. (a nagymama visszaballag a konyhába)
Nagymama:    Az öreg nem szólt neki, elfelejtette, és elaludt. Most mi tévők legyünk?
Anya:    Majd én felhívom akkor Fiú (neve), még nem késő.
Anya:    (telefonál, fél kézzel tovább kavargat) Halló, Fiú (neve)?
Fiú:    Halló, igen. Mi van?
Anya:    Az van édes fiam, hogy amikor jössz hazafelé, kell vásároljál.
Fiú:    Most kurzusom van, nem okés.
Anya:    Hallom, hogy zaj van, merre vagy te pontosan?
Fiú:    Most jöttem ki. Na jó vásárolok. Mit kell venni?
Anya:    Vegyél egy kenyeret, borsot, fokhagymát, meg tejfölt is.
Fiú:    Tejfölt? Olyan fél literest?
Anya:    Dehogyis, kicsi dobozost. Vigyázz, hogy frisset hozzál.
Fiú:    Ok. Az anyagiakat aztán majd intézzük.
Anya:    Persze, csak siess. Szia.
Fiú:    Csőváz. (leteszik a telefont, kis idő után) Na még ez is, nem elég, hogy nem sörözhetek nyugodtan, még kell vásároljak is.
Nagymama:    Minek mondtad neki, hogy vegyen borsót? Van itthon két konzerv, nem eszi senki.
Anya:    Nem borsót, hanem borsot, hogy fűszerezzük meg egy kicsit a levest, mert a fia úgy szereti.
Nagymama:    Aztán nehogy mindenkinek elborsozd, mert nekem kiugrik a szívem a csípőstől.
Anya:    Tessék megnyugodni.
Nagymama:    Na persze, mint a múltkor. (hazajön az apa, becsapja az ajtót, ajtó hang)
Apa:    Mi az ebéd, farkas éhes vagyok.
Anya:    Az evéssel még egy kicsit várni kell, Fiú (neve) hoz kenyeret, aztán eszünk.
Apa:    Még nincs készen az ebéd? Hát ti mit csináltok itt egész nap? Lopjátok a napot, amíg én keményen dolgozok.
Anya:    Nemrég jöttem én is haza a kemény munkából, és fáradt vagyok a veszekedéshez. Mindjárt kész az ebéd, de még akkor sincs kenyerünk.
Apa:    Hát miért nem vettél? Nem árultok kenyeret az üzletben? Ezt is mondani kell? Amíg befejezitek, lemegyek, mert van egy kis dolgom. (megpiszkálja az orra alatt, mint aki titkol valamit) Aztán kapkodjátok magatokat. Hozok egy kis bort az ebédhez, itthon sosincs. (az apa kimegy, ismét becsapja az ajtót)
Fiú:    (bejön az ajtón, kapott egy taslit az apjától a lépcsőházban, fájlalja a fejét, bemegy a konyhába) Áúú. Mi történt itthon? Ezt miért kaptam? Mindent én kell csináljak, és ezt kapom? Itt a cucc, fizessétek ki, nekem se adták ingyen. A bors 1 lej, a fokhagyma 3 lej volt, és a tejföl is 3 lej volt, az összesen lássuk csak 1 meg 3 meg 3, az 9 lej, az meg már majdnem 10, szóval felfelé kerekítünk.
Anya:    Tessék a pénzed.
Fiú:    Köszi, na mentem be tanulni.
Anya:    Várj csak egy percet! Hol a kenyér?
Fiú:    Gondolom a helyén, nézd meg.
Anya:    Nem vettél?
Fiú:    Nem, miért, kellett volna? Miért nem mondtad?
Anya:    Ezzel kezdtem. Na menj szépen vissza és vegyél kenyeret.
Fiú:    Most nem aktuális, sajnálom, sok tanulnivalóm van, holnap vizsgázok. Csövi. Szóljatok ha kész a kaja. (ezzel a fiú elmegy)
Anya:    Hát ez a gyerek. Nem hiszem el, milyen szétszórt. Túl sokat tanul. Szerencsére van egy lányom is. (felveszi a telefont és hívja a lányt) Halló, kislányom?
Lány:    Igen, mindjárt megyek, már úton vagyok, nyugi.
Anya:    Vegyél egy kenyeret kérlek mikor jössz haza, és ne felejtkezz el az öcséidről sem.
Lány:    Hogy mi? Már bébiszitter is lettem? És még kenyeret is kell vennem? Nincsen időm mindenre, hajat is kell mossak, és be is kell fessem. Na jó na, Pááá. (leteszi, és utána kicsivel mondja) Bezzeg ha én nem lennék.
Anya:    Na végre lesz kenyér. Már mindenből elegem van. Az anyósomból, a családból, és főleg a férjemből. Fel is hívom Rómeót. (a nagymama már kiment, az anya telefonál, a konyha üres) Halló, Rómeó? Szia. Áll még a romantikus vacsora kettesben? Úgy döntöttem mégis elmegyek, elegem van már mindenből, nekem is szükségem van egy kis szeretetre. (kis csend) Nem, nem hiszem, hogy valaki rájönne, senkit sem érdekel mit csinálok, a férjem pedig két óra múlva hulla részeg lesz. Akkor kilenckor jó? Ok, akkor ott találkozunk. Szia. (az anya leteszi a telefont, megérkezik a lány az ikrekkel)
Lány:    Na itt a kenyér.
Ikrek:    Csókolom édesanya.
Lány:    Ja igen, szerusz. Na én megyek is, előkészítem a festéket, szóljatok ha van kaja, zabás vagyok.
Ikrek:    Mit segítsünk édesanya?
Anya:    Sziasztok. Terítsétek meg az asztalt, mindjárt eszünk. (mikor kész az asztal megterítve) Mindenki asztalhoz! Kész az ebéd! (mindenki bejön, az ikrek már ülnek, és mikor mindenki leült, imádkoznak)
Ikrek:    Édes Jézus légy vendégünk (ebben a pillanatban csengetnek)
Apa:    (megérkezik az apa, egy idegen ember hozta haza a vállán) Megjöttem! Éhes vagyok! (mindenki kimegy az ajtóhoz)
Idegen:    Jó napot kívánok.
Anya:    Jó napot. Ön kicsoda?
Nagymama:    Nem látod? Olyan szakadt, mint a férjed többi ivócimborája.
Apa:    Ő az én barátom, világos? Meghívtam ebédre. És most eszünk.
Idegen:    A gyerekek hívtak, segíteni jöttem.
Anya:    Köszönjük, hogy segített, a segítség mindig jól fog minálunk.
Apa:    Együnk már végre! (leülnek az asztalhoz, mindenki bámulja az idegent, az idegen áldást mond, megtöri a kenyeret, az ikrek össze teszik a kezüket, a nagymama és az anyuka is, meg meg lökdösik a többieket, hogy imádkozzanak ők is, mikor mindenki imádkozik, az idegen elkezdi az imát)
Idegen:    Hálát adunk neked drága édes Atyánk a mindennapi kenyérért. Hálát adunk, hogy ilyen szépen megterítetted az asztalunkat. Hálát adunk, hogy együtt van a család, és hogy békében elkölthetjük az ebédet egymás társaságában. Légy velünk ezentúl is, és segíts a helyes úton maradni. Kérlek, hallgasd meg kérésemet. Ámen. (a többiek is mindenki) Ámen (kis idő után) Jó étvágyat kívánok. (a többiek is) Jó étvágyat…
Mesélő:    Mindenki csendben, békésen ebédel, de vajon mire gondolnak?

6.jelenet

Gondolatok

Lány
:    (gondolja, vagyis felvételről megy) Óóó miért ne lehetnék kicsit szabadabb? Azt csinálnék, amit csak akarnék. Bulizhatnék minden nap, és örökké jól érezném magam. A pasikat se értem. Mindegyik olyan együgyű. Kivéve Kaszanovát, ő olyan más. Ha nem kellett volna a pisis kis öcséimet hazakísérni, akkor már megbeszéltem volna vele a szombat éjszakát, már alig várom, hogy együtt legyünk. Minden barátnőmnek megvolt már az első, én pedig...
Jézus:    „Hiú és hazug az oktalan ember reménye, és álmok szédítik meg a balgákat.” Sir34,1 „Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban, de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von.” Préd12,1 „Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül!” Kiv22,15   
Fiú:    (felvétel) Először is engem nem érdekel a matek, nem akarok mérnök lenni. Engem inkább a kirándulások és szép helyek érdekelnek. Bárcsak körbe kirándulhatnám a világot, jó messze a családtól. Miért kell nekem pont ide járni egyetemre. Mások bentlakásban laknak, jól élnek, buliznak amikor akarnak, és senki nem szól bele, hogy mit csináljanak. Nemsokára kiderül, hogy nem sikerült egy vizsgám se. Még egy fél évig ki kell húzzam, hogy ne tudják meg, aztán megmondom, hogy átiratkozok turizmusra, és akkor ki se derül. Ez nem is hazugság, ők tehetnek róla.
Jézus:    „A csaló eszközei gonoszak, terveket sző, hogy hazug beszéddel tönkre tegye az alázatosakat, …” Iz32,7 „A hazug embereknek becstelen az erkölcsük, és szégyenüket állandóan magukkal hordozzák.” Sir20,28 „… beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket.” Bölcs1,11
Nagypapa:    Szóval, ha most a CFR megveri a REALt, és Brazília kikap Hondurásztól, akkor még van esélyem visszanyerni a pénzem. Ehhez viszont kölcsön kell vegyem a banya duginyugdíját a matrac alól. Jó lesz ez, szinte biztos, hogy bejön, csak meg kell tenni. Holnap el is megyek, még mielőtt megváltoznak a szorzók.
Jézus:    „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló.” Jn10,1 „Mindenki őrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiában se bízzatok, mert minden atyafi csalva csal, és minden barát rágalmazva jár! Mindenki becsapja a társát, és nem beszélnek igazat, hazug beszédre tanítják nyelvüket, gonosztevésben fáradoznak.” Jer9,3―4  
Anya:    (kimegy mikor Jézus beszél, és behozza a másodikat) Itt a második, fogyaszatok bátran. (leül és következik a gondolata) Este sokkal finomabbat eszek majd. Nem tudom, hogy eddig mi tartott vissza, miért vártam eddig. Már rég megszabadulhattam volna ettől az egész bolondokházától. Szükségem van szeretetre. Alig várom már az estét. Rómeónak úgyis sok pénze van, majd biztos elvisz egy szép szállodába, ennyi nekem is jár. Őt úgyse érdekli a család. Itthon meg észre se veszik, hogy nem vagyok, azt se veszik észre ha itt vagyok. Ó Rómeó.
Jézus:    „Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi és asszony is.” 3Móz20,10 „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a Szentlélek temploma,… ?” 1kor6,18-19  „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért, az Őt szeretőknek.” Jak1,12    
Nagymama:    A fiam egy részeges, semmit se képes csinálni, a zárat is úgy javította meg, hogy másnap már el is romlott. Na de a menyem még főzni se tud, de a férfiakat megnézi, azt hiszi nem tudom miért jár a munkába. Az öreg egész nap döglik az ágyon, és eljátssza a pénzét, ráadásul már szenilis és süket is. Az unokák meg. Mi lesz belőlük? Ingyenélők mind a ketten. Ha csak rájuk nézek rám jön a sírás. Csoda, hogy ilyen beteg vagyok? Persze orvosságra nincs pénz. Azt várják, hogy meghaljak, de nélkülem nem tudnak csinálni semmit. Én csinálok itt mindent jól, ezek mindent elrontanak.
Jézus:    „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” Lk6,41 „Amit nem gyűjtöttél fiatalkorodban, hogyan találhatnád meg vénségedre?” Sir25,5 
Apa:    (felébred, félig meddig, gondolkozik) Vajon mitől fáj úgy a fejem? Na majd este a fiúkkal jól kijózanodok a másnaposságból. Nem fogom keverni a piát, nem jó az semmire. Egyszerre csak egyfajtát iszok. Holnap úgyse dolgozok. Kivettem egy szabadnapot, úgyse tudja meg senki. Jó nekem az a munka, legalább nem dolgozom magam halálra. Jaj, alig várom, hogy igyak már egy kortyot.
Jézus:    „Élvezetre van teremtve a bor kezdettől fogva, de nem részegeskedésre!” Sir31,35 „Ne hősködjél bor dolgában, mert a bor már sokakat elveszített.” Sir31,30 „A mértéktelenül fogyasztott bor izgalmat, haragot és sok romlást okoz.” Sir31,38 „Jaj azoknak, akik már kora reggel részegítő ital után futnak, és késő estig bor hevíti őket!” Iz5,11  
Apa:    Hát te meg ki vagy? Hogy kerülsz ide?
Jézus:    A családom Jeshuának szólított, de ti úgy ismertek, hogy Jézus. Azért jöttem, hogy segítsek.
Apa:    Hát nagy szerencsénk van akkor, hogy itt vagy, mert szomjas vagyok, és éppen kéne egy pohár bor az asztalra.
Anya:    Az nincs.
Apa:    De Jézusnak ez nem gond, igaz?
Jézus:    (felveszi az átlátszó vizeskancsót, és az apa poharába vizet tölt, amiben eredetileg málnaszörp por van, és hirtelen a víz borrá változik, ha kell még megkavargatja, mindenki elcsodálkozik, és körbeadják a poharat, és mindenki megnézi, de csendben, mint aki jól viselkedik, és mire mindenki megnézi a bort, addigra Jézus kimegy szép csendben)
Anya:    Gyertek imádkozzunk. (mindenki elcsendesedik, és imára készül) Uram köszönjük, hogy emlékeztettél minket arra, hogy milyen bűnösök vagyunk, és hogy fiad elhozta nekünk a bocsánatot. Ezentúl igyekszünk a Te utadon járni. Kérünk édes Atyánk, segíts nekünk ebben. Ámen. (mindenki utána) Ámen.
Nagymama:    Na fiam, erre ihatsz egyet, végülis Jézus adta, téged illet.
Apa:    Nekem aztán nem kell. Többé nem iszok.
Anya:    Miket hallok? Szép szavak, már sokszor hallottam őket, sajnos hiába, bár nagyon örülnék neki.
Apa:    Most komolyan mondtam, majd meglátod. Tudok még valamit, aminek örülnél. Készítsük el a vacsorát ketten, gyertyafény, kis romantika, mit szólsz? Aztán holnap elmehetnénk valahova csak mi ketten.
Anya:    Már tudom is, hogy mit főzzünk. Gyere.
Fiú:    Az asztalt majd én leszedem, azzal ne foglalkozzatok.
Lány:    Én meg segítek, és aztán elmosogatok.
Fiú:    Majd én megoldom, hagyd csak. Úgysincs semmi dolgom. Hiába is tanulnék, már nem tudom bepótolni, minden vizsgán megbuktam. Nagyon sajnálom. De jövőre beiratkozok turizmusra, és nem nyugszom amíg ösztöndíjas nem leszek. Megígérem.
Apa:    Ha azt szeretnéd, csináld. De szavadon foglak. És addig dolgozni fogsz. Tudok egy felszabaduló helyet, ahol még tanulhatsz is munka közben, nem zavar senki. Én úgyis keresek magamnak másikat.
Lány:    Azért a konyhából ne tiltsatok ki. Van még mit tanuljak, amíg nagykislány leszek, és férjhez megyek. Hiába is akarnék sietni, mindennek megvan a maga ideje.
Nagymama:    Milyen ügyesek vagytok mind. Meg kell dicsérjelek titeket. Már nem is bánom, hogyha egyedül hagytok, elboldogulok.
Nagypapa:    Dehogy hagyunk egyedül, rám mindig számíthatsz. Én itt leszek veled mindig.
Nagymama:    Akár fogadhatunk is rá?
Nagypapa:    Fogadni? Nem. Nem fogadok többet. Legalábbis nem pénzben. De arra mérget vehetsz, hogy mostantól számíthatsz rám. Gyere, segítek, nézzük meg, mit csinál Marichuy.
Ikrek:    (miután mindeki kiment) Uram, köszönöm neked, hogy meghallgattad a kérésemet. Köszönöm neked ezt a csodálatos napot. Köszönöm, hogy elküldted Fiad mihozzánk, és békét hoztál a családunkra. Köszönöm, hogy megtanítottál minket arra, hogy te mindig velünk vagy, csak kérnünk kell a segítséged, mert Nélküled nem boldogulhatunk. Kérlek Édes Atyám, segíts meg minket ezután is, és bocsáss meg a vétkeinkért. Őrizz meg minket az éjszakában, hogy holnap reggel újra örülhessünk egymásnak. Az Úr Jézus nevében kérlek, hallgasd meg kérésemet. Ámen.
Mesélő:    És így ért véget egy nem túl átlagos nap. Vagy még nincs is vége?
Anya:    (a háttérből) Halló, Rómeó? Meggondoltam magam, nem tehetem. Szeretem a családom, és a férjem. Te is odafigyelhetnél inkább a feleségedre. Na pá.
Mesélő:    Ezután a család minden tagja megpróbált keresztyén életet élni, kisebb – nagyobb sikerrel persze, hiszen senki sem tökéletes, de egymás és Isten segítségével mindig visszataláltak a megfelelő útra, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. És azután is.

Visszajön mindenki a színpadra és meghajolnak. Közben szól a zene: Mert Ő küld száz csodát…
Mert Ő küld száz csodát,
Csak Benne bízz!
Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát,
És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

Ki most él, mind fél,
Hogy hasztalan mond száz imát.
Úgy elrebben a remény,
Mint gyors szárnyú madár.
De bátran állok én!
  (Bátran állok én)
És tart a vágy, ki tudja miért.
Hitem szól, egy ősi hang,
Mely sosem szólt így még!

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát,
És láss csodát!



Vége

2 megjegyzés:

  1. Mintha már hallottam volna valami hasonlóról. Mindenképpen dícséretes, hogy írtál egy színdarabot, annál is inkább, mert be is mutatták. Köszi, hogy beküldted.

    Egy színdarabban előnyös felnagyítani a problémákat, kiemelni a lényeget, és ezt sikerült jól csinálnod. A siralmas a dologban csupán az, hogy ha nem is így egyszerre, de ezt az erkölcsi romlást részleteiben sok családban meg lehet találni.

    Ami a fogalmazást illeti, túlságosan köznapi és egyszerű. Lehet ábrázolni a nyomorult emberi körülményeket a párbeszéd milyenségén keresztül, de ha írásról, vagy színdarabró van szó, azt valahogy érzékeltetni kell. Pl. a mesélő nem kell feltétlenül a család megszokott nyelvezetét használja. Az lehet különb. Én kicsit tömörnek érzem, mintha nem kapnának a tragikus élethelyzetek kellő teret a kibontakozáshoz.

    Minden képpen nehéz dió egy színdarabhoz hozzászólni, látni az előadást más lenne. Ez nekem is érintetlen terület. Viszont nem ártana foglalkozni vele. Szerintem te is meg én is utána kéne járjunk, hogy hogyan kell megírni és mi kell egy jó színdarabhoz.

    Az emberi nyomoruság töményen jött át, igazán megrázó. Ehhez mérten én nagyobb katarzist várnék el a végétől. Az alap, amire építettél, nem volt kellően lerakva. Mintha a vége lett volna a cél, de a célt nem előzné meg a hajrá. De ismételten hozzátenném, hogy olvasni és látni nem ugyanaz.

    Ez nem kritika, csak észrevétel.

    Köszi, hogy megosztottad velünk ezt a különlegességet. Így már igazán szíes ennek az oldalnak a palettája. További alkotókedvet és jó munkát kívánok.

    Lehel

    VálaszTörlés
  2. Koszonom a hozzaszolast, jol esett. Valoszinuleg ez volt eletem elso es egyben utolso szindarabja is. Az volt az eredeti otlet, hogy amikor imadkozunk, es azt mondjuk, hogy Edes Jezus legy vendegunk (Jovel Jezus ...), akkor azt tulajdonkeppen nem gondoljuk komolyan, maga az egesz mar rutin, nem gondolunk bele abba, amit mondunk. Szoval gondoltam, hogy egyszer tenyleg jojjon el Jezus, amikor hivjak. Na most ez eleg keves lett volna, ugyhogy kidiszitettem egy kerettortenettel, ahol probaltam nehany "atlagos", korosztalyra jellemzo problemat felnagyitani. Ezt az "egy atlagos nap" motivummal probaltam meg, de ez meg mindig nem volt eleg, ugyhogy gondoltam, ha mar az ebed a tema, es az ebednel valo imadkozas van a kozpontban, akkor terjek ki egy masik problemara is, hogy hogyan is kerul kenyer az asztalra, es hogy ez nekunk mennyire termeszetes dolog mar, illetve, valahogy azt is meg kellett oldani, hogy minden csaladtag egyszerre legyen az asztalnal, mert sajnos az sem divat mar manapsag, hogy a csalad egyutt ebedel, meghitt kornyezetben. Ezek utan mar csak a csoda segithet, es Jezus bebizonyitja, hogy igenis leteznek meg csodak, csak hinni kell benne, es ez lett volna tulajdonkeppen az uzenete a darabnak, mivel hogy azt is kell. A gorbe tukor csak figyelmeztetes, hogy az emberek amikor hasonloan viselkednek, vegyek eszre magukat, es probaljanak odafigyelni bizonyos dolgokra.
    A darab tehat igy alakult ki, celja az volt, hogy neveljen, tehat mar eleve nem egy megszokott darab, mivel inkabb a nevelesre torekszik, (meg is kapta a leg didaktikusabb jelzot) mint a szorakoztatasra, azt csak megprobaltam belecsempeszni, amennyire tolem telt, a kotott keretek kozott. Az idokorlat adott volt, az alaptortenet kitalalasa utan mar azt is tudtam, hogy ki fogja eljatszani a bizonyos szerepeket, tehat en mar rajuk koncentrraltam, amikor irtam a parbeszedeket, nem ugy irtam meg, ahogy en szerettem volna, mivel nagyon jol ismertem az eloadok stilusat. En ennek csak orultem, meg ugy gondolom, hogy oket is jobban segitette abban, hogy beleeljek magukat a szerepukbe, ha az valamennyire mar eleve hasonlit rajuk. (Ezt csinaljak most mar egyebkent Hollywoodban is, a szineszekre irjak a forgatokonyvet, ezert van az, hogy egyes szineszek ugyanolyan stilusu szerepeket jatszanak el egymas utan, es eleg jol bejon nekik :) ) Szoval ez egy kicsit mas darab, mint amit a szinhazban latsz, es nem csak azert mert amatorok jatszanak benne, es amator is irta, hanem mert az iroi szabadsag elegge megkotott benne.
    Na azt hiszem, ennyi eleg lesz mar a szovegelesbol. Koszonom a tanacsokat, jo meglatasok, amire en nem gondoltam, hasznosak voltak ;) Akarkitol szivesen veszem a kritikat, en is szoktam kritizalni :D

    ChonGee

    VálaszTörlés