Viszlát
A távolodó hajó kürtje
csak halk suttogásként hallatszott fülükbe. A magányos lámpa erőtlenül pislákolt
fejük fölött. Mintha még a lámpa is érezné az alatta álló két ember közötti
láthatatlan, szótlan kötődést. Pedig csak egy lámpa volt. Egy élettelen, rozsdás
lámpa.
Ott álltak, egymásba
fúrták tekintetüket, de egyikük sem mert megszólalni.
A fiú csak nézte őt.
Nem tudott betelni vele. Még mindig oda volt érte, de ezt magának sem akarta
bevallani. Nézte, miközben nagyon jól tudta, hogy minden egyes másodperccel
egyre csak nehezebb lesz levennie róla a tekintetét. Sosem fogja elfelejteni az
arcot. Az arcot mely annyi érzést mutatott felé. Haragot. Dühöt. Szánalmat. Gúnyt.
Megbocsájtást. Hiányt. Szeretet. Odaadást.
Nézte az ajkait, melyet
annyiszor érintett. Még most is érzi, hűs csókjait az arcán. Libabőrös, pedig
kellemes, meleg idő van.
A tenger felől
érkező lágy szellő simogatja a lány arcát s közben, mintha csak kacérkodna vele,
belekap a hajába.
Elmosolyodik. Semmi
sem lesz már ugyanaz, mint régen. Mindketten tudják. Mégis, mintha csak
megbeszélték volna, érzik, hogy mindig fontos lesz számukra a másik.
„Lassan itt az idő. - gondolta - El kell engednem. Többé nem jön vissza, tudom.”
Minden erejét összeszedte, levette a lányról a tekintetét, elfordult, nekidőlt a
korlátnak, és a végetlen tengert bámulta. A Hold épp akkor bukkant fel a
horizonton. Melegség töltötte el a szívét a Hold láttán. Mindig szerette nézni.
Olyan egyedi.
A lány
elmosolyodott. Nagyon jól tudta, hogy min megy keresztül a fiú. Az együtt
töltött idő alatt megtanulta kiolvasni a szeméből az érzéseket. Mondjuk, ez nem
is volt nehéz számára. A két szeme mindent elárult. Túlságosan
szentimentalista, túl naiv. Ez mindig bosszantotta benne. Mégsem tudott rá
haragudni. Talán ezért is szerette régen. Mindig meglátta a lelke mélyén a jót,
de a sarokban álló komor, magányos emberkét is. De nem tudott rajta segíteni. „Magának
kell!”. Dühítette, hogy ezt nem veszi észre.
„Hiányozni fog. Nem tudom mikor,mennyi idő
múlva,de hiányozni fog. Túl kevés idő telt még el.
Nincs
miért tovább húzni az időt. Meg kell tenni. Így lesz jó mindkettőnknek.”
A fiú, mintha csak
meghallotta volna a lány gondolatát, felegyenesedett.
- Hát akkor: Ég
veled. Vigyázz magadra.
Választ sem várva,
erejét összeszedve, hátrafordult, s elindult. Minden egyes lépést nehezen tett
meg, de nem fordult vissza.
A lány csak nézte őt,
majd még hallótávolságon belül megkérdezte:
- Haragszol még
rám?
A fiú megtorpant. Meglepte
a kérdés, mégis egyből tudta rá a választ. Dehogy haragszik.
Megfordult.
- Igen. - mondta - Haragszom.
Újabb távolodó hajó
kürtje hallatszott. Egy öreg halászhajó rekettes kürtje. Olyan volt, mint a
kvízműsorokba a duda, amikor a játékos rossz választ ad.
A lány szemében
enyhe meglepetés tükröződött. Nem pont erre a válaszra számított.
- Haragszom,
-folytatta - mert tudom, semmi olyat nem tudsz tenni, amitől megharagudnék rád.
Hátrafordult, s
immár utolsó, tartalék cigarettájával a szájában elindult hazafelé.
„Sosem változik.” - gondolta mosolyogva a
lány, miközben utolsó pillantásait a fiúra vetve nézte, ahogy a sűrű füstfelhő
kíséretében sarkon befordulva eltűnik szeme elöl.
Mácska Péter
Nekem nagyon tetszett, gratulalok hozza ;)
VálaszTörlésFelkeltetted az erdeklodesemet, mostmar tudni akarom, hogy miert valnak el, mi lesz veluk, mi volt veluk, es igy tovabb. Tetszenek a leiroreszek, bar nemelyik szamomra kicsit eroltetett, peldaul:
"Újabb távolodó hajó kürtje hallatszott. Egy öreg halászhajó rekettes kürtje. Olyan volt, mint a kvízműsorokban a duda, amikor a játékos rossz választ ad." Ez nekem kicsit eroltetettnek tunik, de nem akarok kotekedni. Ami nagyon tetszett az az egyedi leirasa az egyszeru lampanak, ahhoz tehetseg kellett. Es nagyon jol meg tudtal fogni a tortenettel, erzeseket keltettel bennem, es ez megintcsak tehetseg, es munka. Biztos vagyok benne, hogy sajat tapasztalatbol meritettel ihletet, ezert van lelke az egesznek.
Megegyszer gratulalok, csak igy tovabb, varom a folytatast :)
Köszönöm észrevételedet! :)
TörlésAnnak a résznek,amit idéztél az volt a szerepe,hogy érzékeltesse,hogy még a hajó is "tudja",hogy mennyire nem haragszik a lányra a fiú. Így nevetségesen hangzik,de ez volt a szerepe! :)
Az elso szo: altalanos... Mindenki erezte a szakitas nehezsegeit, mindenki tudja milyen neha a jozan esz ellenere is megtenni a helyesnek veltet... Van egy jo hirem: en is azonosulni tudtam a tortenettel es az jo. Az azt jelenti, hogy orok ervenyu dolgokkal foglalkozol, vagy akarsz megszolaltalni. Ami kicsit fura, minek a hajo? A sikvideki ember jobban szeret valami kevesbe a mindennapitol elterot, vagy ha elterot akarsz akkor tedd sci fi kornyezetbe... Jo lesz, csak a buzat szedd ki...
VálaszTörlésIrj jobbat :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem ertem a felhaborodasat a tisztelt nevtelen hozzaszolonak. Ha tenyleg atjottek az erzesek, a helyzet, a tortenet, akkor mi a gond? Ezt a legnehezebb megoldani. A kornyezet mit se szamit, ha az olvaso oda tudja magat kepzelni, es illik a tortenethez. (peldaul konyebb egy viragos reten jatszodo szerelmes verset megirni, mint ugyanezt egy kenkoves pokolban). Az, hogy ki mit olvas, az mar izles kerdese. Valoban lehetett volna az elvalas egy ember es egy sello kozt, ha mar tengerpart, de annak mas lett volna az uzenete, es mar mas tortenetrol beszelnenk, hiszen mar okot adtunk az olvaso kezebe, az elvalas okat. Nem beszelve arrol, hogy minden embernek ereznie kell ezt a helyzetet, mivel emberekrol szol, es embereknek, a valos vilagban.
VálaszTörlésCsongi, bocs de Oszkar voltam utolag
VálaszTörléses szerelem a kenkoves pokolba, lasd Cerberus trilogia...
VálaszTörlésSzia Péter
VálaszTörlésÜdv a Mondaton. Nekem tetszett a szöveg, van benne valami amit még nem tudok megnevezni, egy bizonyos életérzés. Mindenképp örülök hogy megosztottad velünk az írásod. Vannak eredeti képek (és most ellent mondok Csoginak mert nekem pont ez a része fogott meg :) „ Olyan volt, mint a kvízműsorokban a duda, amikor a játékos rossz választ ad.” Jóóó még ilyeneket.
Picit gond van viszont az összpontosítással meg pár kifejezést furáltam mint pl. „Elmosolyodik” vagy „ levette a ...tekintetét” - persze érthető és elképzelhető amit mondasz, de ugyanakkor kicsit kell ügyelni arra hogy ha már próza legyen könnyedén olvasható és érthető szöveg. Egy barátomat parafrazálom egy próza akkor élvezhető ha megvan benne az a természetes élmény mellyel az olvasó felismeri önmagát az írásban, ezt a profi írók már tudják. Tehát nem rossz, szerintem mindenképp folytasd és ha szereted csinálni akkor egyre jobb leszel. Hajrá :)
H.életszemlélete – kicsit elaboráltabb kritikát, vagy mond el hogy miért, kiért stb.
Bár maga a téma klisé és mindennapi, de szerintem tökéletesen adta vissza mindazt, amit az ember érezhet egy ilyen helyzetben. Nem kell rávágni rögtön valamire, hogy általános. Hisz közhelyekből épül fel az életünk. Ilyen a szerelem is. Attól, mert ez mindennapi dolog, még lehet róla nem általánosan beszélni. Engem csak ez zavart. Az az egy szó.
VálaszTörlésSzia Péter és everybodi!
VálaszTörlésRitka, mikor egy írás ekkora vihart kavar. Az összes hozzászólásból kicseng a jóindulat, bár ezt a kommentezők néha félreértik. Minden esetre kell egy kis izgalom.
És most a műről!
A kezdés meglepően jó, azonnal felkelti az olvasó érdeklődését a szöveg iránt. A második mondat végével kapcsolatban felvetnék egy másik lehetőséget, nem feltétlenül jobbat, csak alternatívát:
A magányos lámpa erőtlenül pislákolt fejük fölött. / A magányos lámpa erőtlenül pislákolt fölöttük.
Prózában többnyire igyekszünk kerülni az alliterációkat.
A folytatásban a megszemélyesítés megint jól jön ki, de azért van egy aprócska szépséghibája. A lámpa szó szerepel az egyik mondatban, majd az azt követőben is. Az ilyet nevezzük szóismétlésnek. Ez gyakran és könnyen elő szokott fordulni, ezért a kiküszöbölése igen nehéz, ha az embernek nem hívják fel rá a figyelmét, de gyakorlással ki lehet kerülni eme apróságnak tűnő, ámbár igen zavaró tényezőt.
Mivel a problémákra való rávilágítás önmagában csak fél segítség, javasolnék az ilyen helyzetekre egy megoldást.
(Először is a szöveg nem akkor van kész, amikor az utolsó ponttal lezárjuk. Újra szoktuk olvasni, és elsőre is észrevehetünk dolgokat, amelyek nem úgy jöttek ki, ahogy szerettük volna. De ezzel még nincs vége. Hagyni kell a dolgokat leülepedni, az írást elfelejteni, és akkor újraolvasni, amikor már nem vagyunk saját művünk alkotásának hatása alatt. Ilyenkor meglepően sok mindent találunk, amire nem is számítottunk.)
Ha hirtelen nem jut eszünkbe semmi, kereshetünk a google-ben szinonimát a szóra. Kár, hogy a lámpa esetében ehhez a típusú szöveghez csak a hangulatot rontó szavak jönnek elő. Ez egy patthelyzet, talán a legkevésbé negatív hatású, ami szóba jöhet, az a villany. (Van egy kedvező hangzású szó is, a pilács, de, ha nem ismered biztosan a szó eredetét, jobb, ha utánajársz. Ez egy jó példa arra, hogy nem lehet alkalmazni akármelyik szinonimát. A pilács ugyanis olajt vagy egyéb tüzelőanyagot tartalmazó lámpás, mely eleven lánggal világít. Az itteni szövegkörnyezetből pedig kiderül, hogy elektromos izzóról van szó.)
Kezdetben mindannyian úgy vagyunk vele (engem is beleértve), hogy azt hisszük, hogy a tagolt mondatok írásban is olyan jól hangzanak, mint a fejünkben, amolyan színdarabszerűen. Erre gondolok:
***Pedig csak egy lámpa volt. Egy élettelen, rozsdás lámpa.***
Az ilyeneket mindig jól meg kell gondolni. Most nem jött ki rosszul, de általában csak a nagyon tapasztalt írók mernek előjönni efféle húzással. Tapasztalat nélkül az ilyenek többnyire károsan hatnak az alkotásra.
A kezdő sorokkal szépen sikerült felvezetned a témát, megteremtened a hangulatot, és az érzelmi rész harmonikusan olvad össze a bevezetővel.
Itt ugyanaz áll fenn, mint az előző csillagozott mondatnál:
***Haragot. Dühöt. Szánalmat. Gúnyt. Megbocsájtást. Hiányt. Szeretet. Odaadást.***
Inkább formáljunk mondatot, és a felsorolást válasszuk el vesszővel.
Elmosolyodik. – feltételezem, hogy a lány mosolyog, mivel az előző mondatban rá utaltál, de ez nem világos. Főleg, hogy a folytatásban „Mindketten tudják”. Az ilyet alanyvesztésnek nevezik. A sorok kezdenek közeledni a gondolati síkhoz, és bár az író tudja, hogy mire, kire gondol, az olvasó nem biztos, hogy így van ezzel, ha nem kap elegendő morzsát, amiket nyomon tud követni.
Ezt a két sort át lehetne fogalmazni a fent említettek miatt:
Elmosolyodik. Semmi sem lesz már ugyanaz, mint régen. Mindketten tudják. Mégis, mintha csak megbeszélték volna, érzik, hogy mindig fontos lesz számukra a másik.
(Folytatom egy új hozzászólásban, mert túl hosszúra sikeredett a komment.
Lehel)
(Hozzászólás folytatása)
VálaszTörlésHa dőlt betűvel írod a szereplő gondolatait, az olvasó magától is érzi, hogy azok a szereplő gondolatai. Ebben az esetben nem szükséges ezt külön megjegyezni, de akár maradhat is.
Melegség töltötte el a szívét a Hold láttán. – Az előző mondatban már szerepelt a Hold. Égitestként vagy Lunaként lehetne utalni rá, de ezek nem felelnek meg ebben az esetben. Inkább egy ilyesmit javasolnék:
Melegség töltötte el a szívét a vízen táncoló éjszaka fényt csodálva.
Mondjuk, ez nem is volt nehéz számára. – Szerintem meg ne mondjuk. Efféle magyarázkodásos mondatokat kerüljük. Ha magyarázkodásba bocsátkozunk egy írásban, azt csak szereplők tehetik meg egymás között. Az írás egyfajta irányított párbeszéd az író és olvasó között, és mivel az olvasó visszafelé nem tud jelezni az írónak, az író a mesélés folyamán legyen közvetett, és tárgyilagos.
Elég, ha csak egyszerűen kijelented:
Ez nem volt nehéz számára. (is nélkül – az „is”-sel óvatosan kell bánni)
A két szeme mindent elárult. – ez már túlírtság. Erre a mondatra a szövegnek már nincs szüksége, az ilyesmi megint általános írói megcsúszás.
Túlságosan szentimentalista, túl naiv. – túl naiv helyett legyen – és naiv.
Ez a mondat a szövegben kissé labilis: Talán ezért is szerette régen.
Javaslom, hogy gondold és formáld újra.
Mindig meglátta a lelke mélyén a jót, de a sarokban álló komor, magányos emberkét is. – Gratulálok, így lehet használni az is-t.
De-vel nem szoktunk mondatot kezdeni. Nem ajánlott. Inkább írd egybe az előző mondattal, és de előtt tegyél vesszőt.
„Magának kell!” – ezt lehetett volna ugyanúgy dőlttel, mint korábban.
Először azt gondoltam, hogy az alábbi sorokban felváltva olvashatjuk mindkét szereplő gondolatait, mivel nem folytatólagos a gondolat, a két sort enterrel választottad el:
„Hiányozni fog. Nem tudom mikor,mennyi idő múlva,de hiányozni fog. Túl kevés idő telt még el.
Nincs miért tovább húzni az időt. Meg kell tenni. Így lesz jó mindkettőnknek.”
Ez egy kis finomhangolási probléma volt. A folytatásban ez a kérdés tisztázódik, de számomra a pillanatnyi bizonytalanság zavaró volt, megtörte a szöveg folyamatosságát.
- Hát akkor: Ég veled. Vigyázz magadra. – Megtört a szöveg harmóniája. Ez a viselkedés az eddig felvezetett érzelmi szálhoz képest túl nyers. Véleményem szerint érzékibbre kellett volna fogni a figurát. A kettőspont helyet pedig lehetett volna tenni három pontot egymás után.
hátrafordult, fordult – nem kell ennyit forgolódni.
Újabb távolodó hajó kürtje hallatszott. Egy öreg halászhajó rekettes kürtje. – Össze lehetne vonni a két mondatot, és kiküszöbölni a szóismétlést (kürt-kürt).
A lány szemében enyhe meglepetés tükröződött. Nem pont erre a válaszra számított. – Azt követően, hogy a lány mindent ki tudott olvasni a szeméből, meg hogy ismerte, nagyon jól jön ez a fordulat.
Hátrafordult – ezt a cselekvést végképp nem szükséges ismét felhozni.
„Sosem változik.” – az idézőjelre nincs szükség.
Az utolsó sor méltó az elsőkhöz.
Annak ellenére, hogy az ember már az elején tisztában volt a tartalommal, sikerült fenntartanod az érdeklődést, kellemes olvasmány volt. Az észrevételeim ne szomorítsanak el. Nincs itt semmi baj, mindössze a jövőre nézve adtam tanácsokat és szempontokat, hogy miket lehet szem előtt tartani.
Mindenkinek kellemes szórakozást, akár írja, akár olvassa!
Üdv,
Lehel
No te Péter remélem nem ijesztett el Lehel a hétméteres hozzászólással. Érdemes elgondolkozni azon amit mond hiszen ő jártasabba a prózavilágban. Fontos az hogy amit te úgy érzel hogy változtatnod kell azon javítgass, vagy formáld át úgy ahogy éppen te akarod. És amit te jónak látsz azért meg ki kell állnod. Ha „túléled” az úgymond rosszalkodó építő kellegü kritikákat akkor szerintem sokat fogsz fejlődni. Te mit gondolsz a többiek véleményéről?
VálaszTörlésBaráti üdvözlet Milán :)
Először is mindenkinek szeretném megköszönni a hozzászólását. Én sem találtam benne rosszindulatú megnyilvánulásokat.
VálaszTörlésNem,nem ijesztettek meg Lehel hozzászólásai,mindenképp építő jellegűnek tekintem őket.
Valamit mégis szeretnék tisztázni. Ez az írás egyáltalán nem azért született,hogy ezt egy ilyen helye,nálam sokkal jobban írók művei között osszam meg. Egy nagyon kedves ismerősöm által került mégis ide. Ezzel nem mentegetőzni akarok,vagy hasonlók,hanem csak annyit szeretnék evvel mondani,hogy a szövegben megjelent egy-egy hiba, például: a Lehel által említett "Hát akkor: Ég veled. Vigyázz magadra." idézetben fellelhető nyersség ,mivel ezt már mások is észrevették, saját tapasztalat miatt került be.Ahogy mondtad te is,Milán ,e mellett én teljesen kiállok,s semmiképp sem változtatnám meg. Evvel lehet nem tetszést fogok kiváltani,de a szöveget teljes egészében magamnak írtam. S ezt még most is tartom. Amiért mégis felkerestem Lehelt,hogy ossza meg azaz,hogy lássam,másoknak mi a véleményre egy ilyen írásról. Még akkor is,ha csak magamnak írtam,mert ha így is találnak benne jót az emberek,akkor azt én pozitív visszajelzésnek veszem,s késöbb ,ha úgy alakul ,komolyabban foglalkozom az írással. Nem tudom,hogy érthető-e?
Engem is meglepett,hogy ennyire megosztotta,hogy úgy mondjam,az embereket,s én ezt,mindenképp pozitív dolognak értékelem.
Üdv. Peti.