A
béka csók helyett gyors kalandra vágyott.
Gomb
Megfigyeltem, hogy mindenki legalább három személyes
tárgyat tart magánál. Ha véletlenül nincs nála valamelyik, nem érzi teljesnek
magát. Az én személyes tárgyaim közé tartozik egy karóra, melyet miután
megállt, még egy hónapig hordtam, amíg akadt egy szabad órám és elemet
cseréltettem. A másik egy darab papír, egy régmúlt szerelem illatát őrzi. Azt
írja rajta „A te halacskád". Másnak talán nem jelentene ez semmit, üres
szavak egy kopott cetlin, de nekem a mindenem. Rengeteg emléket ébreszt,
akárhányszor rátekintek. Az ő illatát képzelem mellé, annak ellenére, hogy már
az írás is majdnem elkopott. Eszembe jut egy vita, és ahogyan megállítottunk egy
öreg házaspárt, bíráskodni. Eszembe jut, hogy nem minden halacska tud úszni.
Eszembe jutnak a régmúlt szenvedései, melyek új fényben kellemes emlékként
tűnhetnek fel. A harmadik tárgy lehetne egy kulcstartó, hisz az is mindig nálam
van, vagy a pénztárcában hányódó száz kacat egyike. De nem. A harmadik egy
leszakadt gomb. És a Jóisten sem tudja, hogy miért hordom még mindig magammal,
de ez az én harmadik totemem. A földön találtam. Zsebre vágtam. Egyszerű fekete
kis gomb, nincs rajta semmi szembetűnő. Egy darabig azért hordtam, mert azt
gondoltam, hasznát veszem majd valahol. Majd hozzám nőtt szép lassan, és
annyira megszoktam, hogy egyre gyakrabban ellenőrzöm, hogy még megvan-e, s ha
véletlenül egy pillanatra elveszettnek vélem, a szívem abban a momentumban
elfelejt dobbanni. Éppen ezért volt különös a tegnap délután. Hazafelé menet
beleakadtam egy aranyos idegenbe. Amint próbáltam kikászálódni a helyzetből,
egy kis reccsenés után az egyik gombja tovarepült, majd pár pattogás után a
kanális felé vette útját, és egy tócsa örvényét meglovagolva végleg elköszönt.
Mindketten ott álltunk a kanális előtt és még pár másodpercet bámultunk, majd
nevetni kezdtünk. Csak pár perc után tudtunk leállni. Rám nézett, és azt mondta
halál komoly arccal: tartozol egy gombbal. Nevettünk. „Várj, hiszen van egy
gomb nálam". Elővettem a kis gombot. Meg mertem volna esküdni, hogy
fekete. Nem volt fekete. A gomb tökéletesen talált.
Kedves Dezső!
VálaszTörlésGratulálok az írásodhoz, és a vele elért sikereidhez.
Nekem a szösszenet végén a kedélyes csattanó tetszett a legjobban.
Általános tévhit, hogy rövid történetet könnyű írni. Megcáfolnám, ugyanis egy hosszabb terjedelmű műnél van lehetőség a felvezetésre, a hangulat megteremtésére. Pár soros írásnál viszont hirtelen kell megragadni az olvasót olyan eszköztárnak a hiányában, ami egy novella esetében rendelkezésre állhat.
Az írással bejárt utadnak következtében a szöveg élővé vált, ugyanis sok ember halhatta, olvashatta, véleményezhette. Mindez viszont engem visszafog abban, hogy a saját nézőpontomat fenntartások nélkül megosszam, mert jómagam analitikus szemszögből szoktam vizsgálni a műveket, és más irányból közelítem meg azokat. Ehhez az is hozzásegít, hogy teljesen más környezetben élek, mint az a hely, ahol a Gomb életre kelt.
Annak ellenére, hogy ez a mű már készen van, mégis hozzáfűznék egy-két apróságot, amelyek a későbbiekre nézve támpontul szolgálhatnak az írásaidhoz, melyekhez te majd belátásod szerint, és az éppen aktuális igényeknek megfelelően úgy igazodhatsz, ahogy jónak látod.
Először is, ami feltűnt az a szóismétlés.
Például: karóra / órám; személyes tárgyat / személyes tárgyaim; Eszembe jut / Eszembe jut / Eszembe jutnak.
Számomra segítene, ha ezt az utóbbit mondjuk a jövőben a következő képen oldanád meg:
eszembe jut, emlékszem, visszarévedek.
A második, amit én még olvasott szövegben jobbnak vélek, ha a szöveg nincs felaprózva. Mire is gondolok?
A földön találtam. Zsebre vágtam.
Csak egy parányit módosítanék ezen: A földön találtam, és zsebre vágtam.
Nos, az iménti két észrevételem nem jelenti azt, hogy rossz lenne, mindössze egy másik nézőpontot tártam fel. Az írás jelenlegi formája inkább dramaturgiasabb stílusban íródott, és figyelembe véve, hogy erre igény is volt, mivel megjelent az Irodalmi Jelenben, szó sincs arról, hogy kötözködni akarnék egy befutott írással. Sőt, érdekesnek találom, hogy nálam sokkalta hozzáértőbb emberek inkább a jelenlegi formájában jutalmazták az írásodat a publicitással. Mindezt pedig azért mondom, mert az írott szövegek túlnyomó része nem színpadra szánt alkotás, hanem az olvasás által nyújtott szórakozást szolgálja. A te művedet pedig természetétől fogva inkább gondolom olvasmánynak, mint színpadi műnek. No, de ez már cask ízlés kérdése.
A végén talán egy kis időbeli elcsúszást véltem felfedezni.
Múlt időről van szó: Éppen ezért volt különös a tegnap délután.
Majd átmész jelen időbe: … hogy egyre gyakrabban ellenőrzöm.
Ezt követően pedig visszatérsz a múltba: A gomb tökéletesen talált.
Legközelebb, ha lehet, inkább maradj csak a múltnál, mert logikailag az következne.
Remélem, hogy nem vittem túlzásba, és sikerült új információt közölnöm veled.
Minél több ihletet kívánok!
Lehel
U.I. A herceg megtalálta a békává változtatott királykisasszonyt, de kiderült, hogy a lány a varangyokat jobban szereti :)